Feleségemnek ezerkettőszázszor megígértem, hogy elviszem egyszer. Ezeregyszázkilencvenkilencszer sikerült is indokot találnom, miért nem alkalmas éppen az időpont, de most beütött a krach. Éhes is voltam, kifogásokat is nehezen találtam volna és éppen Budapest felé állt az autó orra. Ők indultak otthonról én pedig máshonnan, ott találkozunk.
Kellemes hely, kissé ipari, de mindenekfelett hangulatos a kis kígyózó saválló szalaggal az asztalok között. A nagy félelmem, hogy csak nyershal lesz kagylóval meg sülthall, gyorsan tovaszállt, miután igaz falatnyi, de annál illatosabb rántotthúsok is előbukkantak a felső sorban. Igaz kivárós lesz, mire ebben a tempóban jól lakunk, de jól érezzük magunkat és ez a lényeg. Azt pedig, hogy úgy túlzabálom magamat, talán mint még soha és a leg-bevállalósabb leszek a csapatból, álmomban sem gondoltam volna.
Első körben akasztottam egy kupac barna rizst, ami finoman volt fűszerezve némi fokhagymával is. Ezen el lehet sajátítani a pálcikahasználat alapjait, mert csak lapátolni kell. Mivel magamat a haladó csoportba sorolom etéren, ezért én rögtön szedtem pár illatos csirkefalatot, szezámmagos és sima bundákba burkolva. Ezekkel már lehet szöszölni, elkapásuk és megtartásuk a szomszéd asztalra való átlövés nélkül gyakorlatot igényel, úgyhogy először próbálkozzunk talán a kacsával vagy a marhahúskockákkal, esetleg a tofuval. Ezek nem annyira kemények, a pálcika jól tapad hozzájuk és a szalagon is jönnek bőséggel, maximum egy picit széttrancsírozzuk.
A köretekről tehát: barnarizs, fehér rizs. Mindkettő finom és ízletes. Vannak spagettik és üvegtészták is (bár ezek nem tudom köretnek számítanak e), köztük csípősek és húsosak. A zöldköretek között párolt zöldségek és nyersek is lapulnak a tányérokon. Én belefutottam egy zöldbabszerű valamibe, ami olyan sós vízben volt megfőzve, hogy fél liter limonádé kellett hozzá kísérőnek. Van egy pirosas szósszal nyakonöntött káposztalevél, amitől gyakorlatilag a szemem majd kiugrott a helyéről, mert míg a vasabit tudtam enni kiskanállal bármihez, ez olyan erős volt, hogy a főételes kostolgatást itt abba is hagytam. Ami kimaradt az a rothadó balatoni hínár szagú tengeri hínár, ez azért már nekem picit sok volt, úsztam ilyenek közt eleget gyermekkoromban és egyszer sem tört rám a kényszer, hogy beleharapjak valamelyikbe.
A főételek között sok kis kocka van, ami rizsből és nyers halból áll. Nagyon finomak. Jönnek az európai konyha rántott cuccai is, amikről már fentebb értekeztem, de a rántott dolgok közé időnként bekeveredik egy-egy csirkeszárny illetve garnálarák is. Ez utóbbi persze jön grillezve is. Koktélrákok a szokásos salátaágyon érkeznek. Vannak félelmetesen kinéző dolgok, amik beazonosítása gyakolratilag lehetetlennek tűnt: valami halba volt betekerve valami és az egész nagyon vékony panírba kisütve. Kész talány. Természetesen pörgött a kacsa és a marhahúskocka is, nagyon finom, ízletesebbnél ízletesebb szószokkal nyakonöntve. A számomra szinte tabunak számító kagyló úgy volt elkészítve, hogy levettem még egyet. Feleségem döbbenten figyelt, hiszen ha valamit sose ettem meg, az a tengeri cuccok. De ez van, ha jó a tálalás és az elkészítési mód, akkor az ember megeszik bármit.
Édességek: időnként jön gyümölcslevesnek látszó tartalom, ezek szinte pürésített gyümölcsök, nagyon finomak. Érdemes megkóstolni a kókuszlevest. A desszertek amilyen jól néztek ki olyan furák voltak. A nyuszi (ha jól emlékszem) fantázianevű egy megszikkadt vaníliásfornettire hasonlított, gyakorlatilag egyszerű kenyértészta és vanília bélés csudajó tálalásban. Volt fagyinak tűnő krémgombóc, 2000 kalóriás hámozott "bounty"-ra emlékeztető tömény kókuszsüti (ez nagyon finom!), sárga kockaköpenybe gyömöszölt gyümölcsösrizs és sima gyümölcsök minden mennyiségben. Ez utóbbiakból érdemes megkóstolni a nagyon finom, de gyakorlatilag a nyers kakasherével teljesen megegyező kinézetű lichyt. A legérdekesebb e témában a két kis golyó tűnt szezámmaggal megszórva. Valami szósz is volt rajta, de a megdöbbentő az állaga volt. Leírhatatlan, talán egy nagyon szétrágott rágógumihoz lehetne hasonlítani, nagyon furcsa, európai konyhán még csak véletlenül sem előforduló halmazállapot jellemezte a kis fehér golyóbisokat. Az ízük viszont annál finomabb, a boltokban kapható szezámos grillázs és mák keveréke volt kicsit levesítve és ezzel volt megtöltve a kis fura labda. Pálcikával nagyon jól lehet gyakorolni rajtuk, mert szívósak.
Fenti írásomban szerintem a teljes repertoár talán 50%-át említettem... talán. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nálam egy marhapörkölt ubisalival és nokedlival mindent visz, de ettől függetlenül ebben a furamura gasztronómiai környezetben is úgy teleettem magamat finomságokkal, hogy hazáig pihegtem. Tehát ha valakit ide hív a felesége, barátnője vagy bárkije, de "fél" a keleti cuccoktól, a tengeri bizgentyűktől, az legyen bátor, ha már ott van a szalag mellett, egészen biztosan hasonló pozitív csalódás fogja érni mint engem.
Jó étvágyat kívánok! :)
