Itt igazán jót ettem...

Igazából nem tudom melyik étterem és azt hiszem nem is érdekes, viszont az élmény annál inkább sokkoló volt: töltött csirkemell.

Önmagában gusztusosan hangzik és vagy ezerféle tölteléket el tudok képzelni, de mikor tegnap kettévágtam a kirántott gombócot, a lélegzetem elállt. A kaszinó tojásból visszamaradt tojásos krém volt betöltve, valami nyúlósabb sajttal és dupla adag majonézzel összekeverve.

Ítélkezni nem akarok, mert fogyott, de szerintem senki nem erre számított. Az ízvilága pedig szerintem borzalmas volt.

A kisebb éttermek, menüzők és egyéb vendéglátóipari egységek általában egy kaptafára működnek. Finom étel, egyszerű tálalás és minél több visszatérő vendég. Vannak köztük átlagosak, átlag alattiak és az ember időnként meglepődik, amikor beesik egy átlag felettibe.

Mostanában Kaposvár a székhely és eljárunk ide-oda eszegetni. Vannak minősíthetetlen helyek, ahol, bár az étel rendben lenne, de gyakorlatilag a reggel megfőzött kerül megmikrózásra. Aztán volt esetünk olyannal is, ahol például a pizza hibátlan volt, de ha mást kért az ember, akkor óriásit kellett csalódni, mert a már kissé savanykás levesben a gombóc még hideg volt, a tányér peremén meg olyan lerakódás volt, hogy az ember kedve is elment az egésztől. No, de most nem ezek érdekelnek...

Nincs sok időnk délben, így próbálunk jól megközelíthető és viszonylag gyors helyeket keresni. Az Itália pizzéria nincs mesze, kultúráltan néz ki és a kiszolgálás is jó. Első alkalommal pizzéria révén a pizzákat kóstoltuk és el kell mondjam nagyon finom volt. A tésztája a magyar szájnak kialakított keltebb, nem ez a kartonpapír jellegű. A szószt nem akkor facsarják ki a konzervdobozból és ha paradicsomszószt kérsz (nem ketchup, mert az a pizza meggyalázása véleményem szerint), akkor a szakács saját fűszerezéssel készíti, ott helyben. A feltétek is rendben vannak, a dupla sajt az dupla sajt és nem +20%.

Ami meglepő, az a bolognai szósz. Nincsen benne répa, gomba és egyéb marhaság, amit sok helyen beleszuszakolnak, hanem igazi darálthússal összerakott alap van a tésztába bekeverve. Igen, bekeverve, mert a bolognai lényege, hogy a szószt a tésztával össze kell "sütni". Serpenyőbe bele, aztán hadd szóljon. Ha tehát olyat kapunk, hogy tészta és rajta kis kupac szósz, akkor az annyira igazi, mint a gyros csirkehúsból.

Próbáltunk egyéb ételeket is, nagyon rendben volt minden, de egy itáliai pizzériában miért a frissensülteket brillírozzuk? Hát azért, mert a leleményes ember tudja kombinálni ezeket. A sok helyen polpettinek (természetesen helytelenül, mert semmi köze hozzá) hívott, rárakom a rántotthúst a spagettire formáció, itt igazán jól egyesíti a magyaros és az olaszos konyhát. Bármennyire is szégyen az ilyesmi párosítás, én szeretem. Itt pedig olyan finom a tészta és akkora az adag, hogy napi egy ilyen bevitele, megold mindent.

Egyszóval csak ajánlani tudom, látogassátok meg, ha errefelé jártok.

Wow! Egy éve nem írtam semmit. Talán azért, hogy érlelődjön bennem valami. Volt is minek, úgyhogy íme az augusztus 20-i élmény: Pécs, Király utcza, Korhely Pub and Restaurant.

Orbitális étlap! Hibátlan és nagyon jópofa. Olyannyira jó olvasmány, hogy mire végére érsz, halvány fogalmad sincs, hogy mit egyél. Marhahúsra koncentráltam, de az elfogyott. Ez azt jelenti, hogy nem vásárolnak be jóelőre minden vackot és nem a kéthetes húst sütögetik ki. Pozitív. Akkor legyen a névadó: korhely leves.

A korhely szó jelentése: iszákos, piás. Jót is tesz a gyomornak egy kis káposztaléből készült húsos leves egy átmulatott éjszaka után. Tipikus újévi étel.

Az itt felszolgált is hibátlan ízre és állagra. Friss tejföllel és bőséges káposztával. Fél adagot kértem, hagyva helyet a másodiknak, de a végén éreztem, hogy ez egy egytálétel. Párom előétele is hibátlan volt. Ami fura volt, hogy a korhelylevesbe a hús ebből a nagyáruházi sonkának vagy csülöknek nevezett préselt valamiből volt. De a lényeg a káposzta és kész.

A második, a szintén reklámozott sztrapacska csülökkel, bőséges juhtúróval. Komolyan mondom én ilyen finom sztrapacskát idehaza még nagyon kevés helyen ettem. Az íze hibátlan, a lilahagyma első osztályú díszítés rajta, a juhtúró friss, van benne pici tejföl is, de hogy ebben mi a jó fenét keresett megint a teszkós préselthús, azt egyszerűen elképzelni sem tudom. A csülkös sztrapacska csülök részét úgy tudom elképzelni, hogy a disznóról levágott csülköt megfüstöljük picit, megfőzzük, majd kockára vágva beágyazzuk a sztrapacska alá és összepirítjuk picit a kettőt. A művelet itt is megvolt, csak a sallangokból összepréselt, gyorspácos, nejlonfóliás kutyahúst nem csülöknek hívom. Az olyan felvágott kategória maximum.

Sokszor a gyomrom forog, amikor húsvétkor kötözött sonka néven árulják ezeket a vizeshúsokat. Ez a kötözött sonka kéremszépen:

Ez pedig egy csülök:

Ez pedig se nem sonka, se nem csülök, hanem valami gyorspácolt borzalom:

Ettől függetlenül az étel hibátlan és nagyon finom volt, ajánlom mindenkinek a limonádét is, illetve a Berta féle bio gyümölcsleveket is, amiket jól rázzunk fel fogyasztás előtt. :)

Bár közel sem az ételek azok, amik az embert Badacsonyba vonzzák, azért lehet finomat találni. Tegnap felsétáltunk a Kisfaludy házhoz, majd onnét egészen a kilátóig. Sajnos az elmúlt 15 évben a kilátót úgy körbenőtték a fák, hogy egy pici sávban lehet kilátni a Balatonra, de a túra jó volt a bazaltlépcsőkön felfelé.

Lefelé jövet a Rózsakő pincénél álltunk meg, feleségem neki is indult egy borkostoló túrának. Én pedig ettem finom zsíroskenyeret hagymával és egy dupla adag hideg szederkrémlevest. Mivel felfelé menet háromszor kellett megállnom, ezért egy laza fogyókúrának kell elébe nézzek sajnos. Így hát az étlapot most félretettem és maradtam a ház finom káposztás pogácsájánál, amiből két darabot majszoltam el.

Persze miután 4 órája ott ültünk a barátokkal, egy sajttálat is megengedtünk magunknak, a jobbnál jobb borok mellé.

Badacsony csodálatos hely. Fel kell menni a hegyre, mert a partnál még erőteljesen megakadt a rendszer, bucsus ringlisek és egyéb odanemillő vackok dübögnek az ember nyakába, de talán egyszer ezeket is kiiktatják a csodálatos környezetből. Hajrá Balaton! :)

A Balaton... Itt születtem, itt nőttem fel, mégis minden év hoz valami újdonságot. Bár az a név, hogy pizzéria egy picit már elcsépelt és kis falusi exkocsmák (ahol csak a doktorötkerpizzákat mikrózzák meg) sokasága nevezte el magát így, mégis akadnak olyan helyek, ahol a minőséget kapja az ember. Íme egy jó példa.

Bár ez nem újdonság, de most fedeztük fel a kis pizzériát a 71-es út mellett közvetlenül. A mai étek nálam málnakrémleves volt, feleségem pedig fokhagymakrém levest evett. Főétel gyanánt egy kolbásszal, füstölt sajttal és sonkával töltött rántott bordát ettem, igazán ízletes volt.

Érdemes kipróbálni a tésztákat, a Kata-penne és a spenótos spagetti nagyon fincsi. Ma egy kicsit bekevertünk és a csirkés tésztát spékeltük meg petrezselyem helyett spenóttal és fokhaymával, hát be kell valljam nagyon finomra sikeredett.

Mit érdemes még? Újabban egyre több helyen lehet találkozni a szörpökkel. Vannak házi receptek alapján gyártott termékek, illetve vannak kisüzemben előállított finom gyümölcsszörpök, itt most a bodza volt kapható és nagyon ízletes volt.

Nem most voltunk először, így megemlítem még a pizzákat is, mert tésztájuk könnyű és finom, a feltétek bőséesek és minőségi alapanyagokból gyártott, nem a tegnapelőtti teszkóbékön van rászórva.

Egyszóval, ha valaki Fűzfőn jár és egy kis nyugodt kerthelyiségben szeretne egyet vacsorázni vagy ebédelni, annak ajánlom a kis Rigófészket.

Feleségemnek ezerkettőszázszor megígértem, hogy elviszem egyszer. Ezeregyszázkilencvenkilencszer sikerült is indokot találnom, miért nem alkalmas éppen az időpont, de most beütött a krach. Éhes is voltam, kifogásokat is nehezen találtam volna és éppen Budapest felé állt az autó orra. Ők indultak otthonról én pedig máshonnan, ott találkozunk.

Kellemes hely, kissé ipari, de mindenekfelett hangulatos a kis kígyózó saválló szalaggal az asztalok között. A nagy félelmem, hogy csak nyershal lesz kagylóval meg sülthall, gyorsan tovaszállt, miután igaz falatnyi, de annál illatosabb rántotthúsok is előbukkantak a felső sorban. Igaz kivárós lesz, mire ebben a tempóban jól lakunk, de jól érezzük magunkat és ez a lényeg. Azt pedig, hogy úgy túlzabálom magamat, talán mint még soha és a leg-bevállalósabb leszek a csapatból, álmomban sem gondoltam volna.

Első körben akasztottam egy kupac barna rizst, ami finoman volt fűszerezve némi fokhagymával is. Ezen el lehet sajátítani a pálcikahasználat alapjait, mert csak lapátolni kell. Mivel magamat a haladó csoportba sorolom etéren, ezért én rögtön szedtem pár illatos csirkefalatot, szezámmagos és sima bundákba burkolva. Ezekkel már lehet szöszölni, elkapásuk és megtartásuk a szomszéd asztalra való átlövés nélkül gyakorlatot igényel, úgyhogy először próbálkozzunk talán a kacsával vagy a marhahúskockákkal, esetleg a tofuval. Ezek nem annyira kemények, a pálcika jól tapad hozzájuk és a szalagon is jönnek bőséggel, maximum egy picit széttrancsírozzuk.

A köretekről tehát: barnarizs, fehér rizs. Mindkettő finom és ízletes. Vannak spagettik és üvegtészták is (bár ezek nem tudom köretnek számítanak e), köztük csípősek és húsosak. A zöldköretek között párolt zöldségek és nyersek is lapulnak a tányérokon. Én belefutottam egy zöldbabszerű valamibe, ami olyan sós vízben volt megfőzve, hogy fél liter limonádé kellett hozzá kísérőnek. Van egy pirosas szósszal nyakonöntött káposztalevél, amitől gyakorlatilag a szemem majd kiugrott a helyéről, mert míg a vasabit tudtam enni kiskanállal bármihez, ez olyan erős volt, hogy a főételes kostolgatást itt abba is hagytam. Ami kimaradt az a rothadó balatoni hínár szagú tengeri hínár, ez azért már nekem picit sok volt, úsztam ilyenek közt eleget gyermekkoromban és egyszer sem tört rám a kényszer, hogy beleharapjak valamelyikbe.

A főételek között sok kis kocka van, ami rizsből és nyers halból áll. Nagyon finomak. Jönnek az európai konyha rántott cuccai is, amikről már fentebb értekeztem, de a rántott dolgok közé időnként bekeveredik egy-egy csirkeszárny illetve garnálarák is. Ez utóbbi persze jön grillezve is. Koktélrákok a szokásos salátaágyon érkeznek. Vannak félelmetesen kinéző dolgok, amik beazonosítása gyakolratilag lehetetlennek tűnt: valami halba volt betekerve valami és az egész nagyon vékony panírba kisütve. Kész talány. Természetesen pörgött a kacsa és a marhahúskocka is, nagyon finom, ízletesebbnél ízletesebb szószokkal nyakonöntve. A számomra szinte tabunak számító kagyló úgy volt elkészítve, hogy levettem még egyet. Feleségem döbbenten figyelt, hiszen ha valamit sose ettem meg, az a tengeri cuccok. De ez van, ha jó a tálalás és az elkészítési mód, akkor az ember megeszik bármit.

Édességek: időnként jön gyümölcslevesnek látszó tartalom, ezek szinte pürésített gyümölcsök, nagyon finomak. Érdemes megkóstolni a kókuszlevest. A desszertek amilyen jól néztek ki olyan furák voltak. A nyuszi (ha jól emlékszem) fantázianevű egy megszikkadt vaníliásfornettire hasonlított, gyakorlatilag egyszerű kenyértészta és vanília bélés csudajó tálalásban. Volt fagyinak tűnő krémgombóc, 2000 kalóriás hámozott "bounty"-ra emlékeztető tömény kókuszsüti (ez nagyon finom!), sárga kockaköpenybe gyömöszölt gyümölcsösrizs és sima gyümölcsök minden mennyiségben. Ez utóbbiakból érdemes megkóstolni a nagyon finom, de gyakorlatilag a nyers kakasherével teljesen megegyező kinézetű lichyt. A legérdekesebb e témában a két kis golyó tűnt szezámmaggal megszórva. Valami szósz is volt rajta, de a megdöbbentő az állaga volt. Leírhatatlan, talán egy nagyon szétrágott rágógumihoz lehetne hasonlítani, nagyon furcsa, európai konyhán még csak véletlenül sem előforduló halmazállapot jellemezte a kis fehér golyóbisokat. Az ízük viszont annál finomabb, a boltokban kapható szezámos grillázs és mák keveréke volt kicsit levesítve és ezzel volt megtöltve a kis fura labda. Pálcikával nagyon jól lehet gyakorolni rajtuk, mert szívósak.

Fenti írásomban szerintem a teljes repertoár talán 50%-át említettem... talán. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nálam egy marhapörkölt ubisalival és nokedlival mindent visz, de ettől függetlenül ebben a furamura gasztronómiai környezetben is úgy teleettem magamat finomságokkal, hogy hazáig pihegtem. Tehát ha valakit ide hív a felesége, barátnője vagy bárkije, de "fél" a keleti cuccoktól, a tengeri bizgentyűktől, az legyen bátor, ha már ott van a szalag mellett, egészen biztosan hasonló pozitív csalódás fogja érni mint engem.

Jó étvágyat kívánok! :)

Már megint egy sütöde... De ha egyszer ezek a legfinomabbak számomra, akkor mit csináljak?

Tegnap a hazai pályán mozogtam estefelé, hogy a szokásos helyemen egy finomat egyek... Gyöngyi barátnőm közölte: jól töltődjek fel most belőle, mert egy ideig semmi... Ma bezár. Sajnos nehéz versenyezni a nagyobbakkal, akiknek szintén gondjaik vannak, nekünk pedig nehéz lesz találni új törzshelyet. Már volt az étlapon saját pizzánk, saját gyrostálunk, most hoppon maradunk. Mehetünk enni rántottcsirkét a piacra, mint régen.

Szerintem azért a helyválasztáson is sok múlik, mert ez a minőség és ízvilág egy jól frekventált területen egészen biztosan rekordokat döntögetne...

Előre a város, utána a kulináris élmény. Így hátha minden egyértelmű...

Természetesen törzshelyről lesz szó és azért esett a választásom erre a helyre, mert tegnap is itt sikerült egy jó nagy, faszénen sült tarját bekebeleznem. A lacipecsenyések mindenhol megélnek, persze ha azt jól csinálják, vagy jó helyen. Ha mindkettő összeáll, akkor az a csillagok együttállásának köszönhetően folyamatos teltházat jelent. Mint mindenhol máshol, a pécsi piacon is van pár sütödés, de sajnos ezek a délutáni üreshasúakat már csak felmelegített étkekkel várják.

A hely a Szigetvári kivezető úton lévő Praktiker parkolójában van. A finomságok illata már az autóból kiszállva érezhető, kivéve ha zárva van. A sütödében nem egyenruhás munkanélküli diplomások, hanem jól megtermett húsimádó srácok várják a rendelést.

És mi a menü? Faszénen sült húsok. Nyammmmmm. Tarja, karaj, saslik, csirkemell, bajorkolbász, csipős kolbász és sima kolbász és a top, a sült csülök egy kis császárhússal. Időnként serceg hagymáshús és csevap is, de ezek amint megbarnulnak már a fogak között vannak. Az alapcuccokat kérjük mindig fokhagymával, ami egy lájtos fokhagymás kenetet jelent és igazán csodás ízt kölcsönöz az éteknek.

Ha először járunk ott, akkor ezt mondjuk: kérnék szépen egy húsoslepényt, tarjával és fokhagymával. A hatás nem marad el. Én mindig egy ilyennel indítom azokat a barátaimat, akiket elviszek e szentéjbe. Vicces, mert gyakorlatilag képtelenség megenni a reklámokból ismert szájsebészeti eljárás elvégzése nélkül. Fokhagymával, tejszínes szósszal... Nyammm.

Ha jól kiröhögtük magunkat, vagy barátunkat, akkor elkezdhetjük végigenni az étlapot... Érdemes.

Deszertnek mondjuk egy házirétes? Meggyes, almás vagy mákos?

Egészségetekre! :)

Hát ez igazán finom. Bár ez sokkal finomabb volt itt meg itt és emlékszel ott milyen jót ettünk...

Hugom közbeszólt: miért nem csinálsz egy blogot, ha már végigzabáltad Európát?

Íme az eredmény. MEgpróbálok kedvet csinálni és ha esetleg valakinek valamelyik hely útbaesik, térjen be és kövezzen meg ha tényleg nem volt jó. Hamarosan kezdem. :)